�zenet haza

�zenem az otthoni hegyeknek:

A csillagok j�r�sa v�ltoz�.

�s t�rv�nyei vannak a szeleknek,

Es�nek, h�nak, fellegeknek,

�s nincs bor�, �r�kk�val�.

A v�z szalad, a k� marad,

A k� marad.

�zenem a f�ldnek, csak teremjen,

Ha s�ska is r�gja le a vet�st.

Ha vakond t�rja is a gy�ker�t.

A vil�g f�l�tt �rk�dik a Rend,

S nem v�sz magja a nemes gabon�nak;

Az id� lemarja a gyomokat.

A v�z szalad, a k� marad,

A k� marad.

�zenem az erd�nek: ne f�ljen,

Ha csattog is a balt�sok hada.

Mertr er�sebb a balt�n�l a fa

S a v�rz� csonkb�l virrad� tavaszra

�j erd� sarjad gy�zedelmesen.

S m�g mindig lesznek f�k, mikor a rozsda

A gyilkos vasat r�g felfalta m�r

S a s�jt� k�z is szent j�v�t�tellel

Hasznos anyagg� v�lt a f�ld alatt…

A v�z szalad, a k� marad,

A k� marad.

�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:

Ha egyenl�v� teszik is a f�lddel,

Nemzed�kek �rv�lt�sain

J�nnek majd �jra boldog �p�t�k

�s ki�ss�k a fundamentumot

S az erk�lcs �si, h�feh�r k�v�re

Emelnek falat, tet�t, templomot.

J�n ezer �j K�m�ves Kelemen,

Ki nem hamuval �s nem emberv�rrel

K�ti meg a b�kess�g fal�t,

De szenteltv�zzel �s b�zakeny�rrel

�s �p�t r�gi k�b�l �j haz�t.

�zenem a h�znak, mely f�lnevelt:

A fundamentum Istent�l val�

�s Istent�l val� az akarat,

Mely �jra �p�ti a falakat.

A v�z szalad, de a k� marad,

A k� marad!

�s �zenem a volt bar�taimnak,

Kik megtagadj�k ma a nevemet:

Ha fordul egyet �jra a ker�k

�n akkor is a bar�tjok leszek

�s nem lesz bossz�, gy�l�let, harag.

Kezet ny�jtunk egym�snak �s megy�nk

�s lesz�nk Egy C�l �s Egy Akarat:

A v�z szalad, de a k� marad,

A k� marad!

�s �zenem mindenkinek,

Testv�rnek, rokonnak, idegennek,

Gonosznak, j�nak, h�s�gesnek �s al�val�nak,

Annak, akit a f�j�s �z �s annak,

Kinek kez�hez v�rcseppek tapadnak:

Vigy�zzatok �s im�dkozzatok!

Valahol f�nt a magos �g alatt

Mozdulnak m�r lassan a csillagok

S a v�z szalad, s csak a k� marad,

A k� marad.

Maradnak az igazak �s j�k.

A tiszt�k �s a b�kess�gesek.

Erd�k, hegyek, tavak �s emberek.

J�l gondolja meg, ki mit cselekszik!

Likasztj�k m�r az �gben f�nt a rost�t

S a csillagok tengely�t olajozz�k

Szorgalmas angyalok.

�s l�szen csillagfordul�s megint

�s mik�nt hirdeti a Biblia:

Megm�retik az embernek fia

S ki mint vetett, azonk�ppen arat.

Mert elfut a v�z �s csak a k� marad,

De a k� marad.

(Bajorerd�, 1948)

A l�thatatlan lobog�

Konok h�s�ggel hordozom
az �ttalan boz�tokon.

Seb a v�llam �s seb a markom,
de fogom, viszem �s megtartom.

S fogcsikorgatva hirdetem:
nem �rt v�get a k�zdelem!

Mert valami m�g maradt.
G�rcs zsibbasztja a markomat,

de markomban m�g itt a Sz�:
a l�thatalan lobog�!

Erekly�m.Kincsem.Fegyverem
Magosra tartom �s lengetem!

�s v�dem, foggal �s k�r�mmel!
Vad d�hvel �s �r�lt �r�mmel!

�s mentem, mindeneken �ltal,
�nt�p�, v�gs� akar�ssal!

D�lt otthonom r�g �sszed�lt.
Kifordult al�lam a f�ld.

T�rsaimat �r elsodorta.
M�g�ttem �g a poklok pokla.

El�ttem vad szikl�k merednek.
De nekiv�gok a meredeknek!

Mert �lek m�g! Ha t�rten is,
ha v�rben is, ha g�rcs�sen.

m�g ha utols� is vagyok
kit �z�nv�z meghagyott,

de harcom v�gigharcolom
s a lobog�t megmarkolom!

Megmarkolom �s nem hagyom,
ha le is szakad a k�t karom,

ha k�t l�bam t�rdig kopik:
de feljutok a cs�csokig!

S utols� jussomat, a Sz�t,
ezt a szent, t�pett lobog�t

kit�z�m fent az ormokon
s a csillagoknak meglobogtatom!

Wass Albert: Temet�ben

�j van.S�t�t feny�-lombok k�z�tt
Egy b�gyadt m�cses f�nye �tszit�l.
Sz�raz koszor� halkan felz�r�g:
Hozz�-�rt a sz�l, vagy a hal�l.

�rnyak suhannak, lomh�n,nesztelen,
Bagolyki�lt�sok huhogva kelnek,
S�padtan f�nylik a hold az �gen,
K�klopsz szeme a temet�re mered.

Halott testv�rem, itt a hant alatt,
Ki alszol m�r ki tudja mennyi �ve,
� mondd, m�g fent a sors-szek�r halad,
Ott sz�ll bab�r a m�rt�rok fej�re?

� mondd, k�zdelem-e az �let?
S a c�lt, a c�lt l�ttad-e m�r?
Vagy minden porr�, semmiv� lett,
S v�gsemmis�l�s a hal�l?

Mondd, m�rt k�d�s az �let �tja?
M�rt cs�b�t, ami messzes�g?
Vagy az �let hom�lyba futna,
S csak �m�t�s ott fent, az �g?

� mondd, ott lent mindennek v�ge?
A hal�l �si v�r-ad�?
Vagy csak f�radts�g pihen�se,
S csak annyi,mint az este sz�?

Csend van.A s�r nem v�laszol.S�ket.
S a holt alussza csendes �lmait.
A b�s feny� s�t�ten megremeg.

Egyik bagoly m�siknak v�laszol.
Lomha �rnyak suhannak nesztelen.
Egy orgona sz�l messze valahol…
Tal�n esk�v�…tal�n rekviem…
(Ifj� Erd�ly,1925.j�nius)

Wass Albert: Erd�ly

Valahol van egy furcsa orsz�g,

B�rce templom, v�lgye szent�j,

B�natorsz�g az az orsz�g,

Neve: Erd�ly.

K�kebbek ott az est�k,

S�rg�bbak ott a r�n�k,

S a falevelek mindig hullanak

Este t�jt.

Cs�ndes faluk feh�r harangszav�ra

Im�dkoz� b�kkerd�k orgon�ja:

Zsolozsm�san felz�g a patak.

Ott mindig �sz van. Erd�ly �rva lelke:

Az �szi sz�l k�sz�lgat sz�ntelen.

�s megs�gom: hi�ba j�n a tavasz,

A h�vir�g,

A r�gi h�vir�g m�r nem terem.

Mert ott az erd�k keresztf�t teremnek

�s Golgota a hegynek a neve.

S ki ott �l: valami r�gi ny�rnak

Hal�losan beteg szerelmese.

El�tkozott �lmok k�s�rik,

Ha belek�bult ott a t�jba:

Mert �tokorsz�g az az orsz�g.

Nagyon k�d�s �s nagyon �rva...

F�szkefosztott fiainak,

Sz�tt�pett, b�s fiainak,

M�gis, m�gis, jaj de dr�ga!

Wass Albert: Mikor a bujdos� az Istennel besz�l Uram, �n nem tudom az igazs�got mik�ppen osztogatod ezut�n, Hogy mindenkinek b�r mar�knyi jusson. Annyit tudok csak: esztendeje imm�r, hogy v�gigd�lt a vihar otthonunkon. Tudnod kell Uram, hisz mindenttud� vagy: nem akartunk mi semmi m�st, csak �lni. Sz�ntani, vetni �s rem�lni. Sz�ntani, vetni �s rem�lni J� munk��rt vid�m arat�st. Nem im�dkoztunk sokat, az igaz. De szerett�k a vil�godat, Uram, ahogy megadtad: gondokkal tel�tve, b�val �s �r�mmel f�szerezve, a t�visek k�z�tt egy-egy vir�g... sz�p volt Uram, j� volt a vil�g. Szerett�k a palot�dat, mely zengve selyempartok k�zt v�gan sz�kd�s�tt. A szell�t, ahogy a hegyeidr�l este vir�gillattal megrak�dva j�tt. Hajnalodat, amikor bokr�t�san felkacagott az ablakunk alatt. Szerett�nk minden bokrot, f�t, vir�got, pillang�t, felh�t, madarat...! Ap�nk kez�t, Any�nk mosoly�t. Kisgyermek�nk els� kacaj�t. A cs�kot, ahogy l�nyajkon kigy�lt. A v�gyat, mikor fellegekbe ny�lt, Fel�d, Uram, ak�r a jegenye! J�vend�t k�rt! B�k�t �s �letet! M�gis a balkezed mozdult el�nk s re�nk bocs�tottad a v�gzetet. Most m�r igaz�n nem tudom: a sorsot hogyan s mik�ppen rendezed. De bujdos�k k�nny�ben s b�nat�ban nem lelheted Uram a kedvedet. Uram, nek�nk ez a f�ld idegen. Az �g sem der�t itt sugarat mir�nk. Bajor erd�k�n bujdos� magyarnak bog�ncsos �ton nem terem vir�g. M�s itt a sz�l. M�sk�nt suhog az erd�. M�s nyelven sz�lnak a patakok. Boz�t t�pi a bujdos� magyart, kivert, haz�tlan, �rva �s zavart... Uram, Te ezt �gy nem akarhatod! Amerre j�rtunk: k�d lepi az erd�t. Ny�gnek a f�k �s t�visek sebeznek. B�rmerre indul c�ltalan nyomunk: m�g az �sv�ny is �tfordul keletnek. Uram! Rendeld m�r, hogy hazamehess�nk! Mindegy hogyan �s mindegy, milyen �ron! Nem akarunk �r�kk� bujdokolni ezen a zord, otthontalan vil�gon! Ha kell gtyalog is, �hesen, vacogva, t�pett l�lekkel �s hal�lra v�ltan: csak otthon legy�nk a haz�nkban! Vert farkas mell� farkasnak be�llunk vagy koldusnak a templom k�sz�b�re, rabnak, ha kell, testv�r-rabok k�z�: Hogy besz�lhess�nk magyarul a f�ldh�z s meg�rts�k, amit z�gnak a szelek...! Ha Szodoma l�tt�n k�v� v�ltozom: Uram, �n akkor is haza megyek! Nincsen napodnak m�shol melege. Sehol sem olyanok a csillagok. Ha sz�zszor �tkozott is az, aki magyar: nem lehetek m�s, ha egyszer az vagyok...! Add �jra l�tnom ap�mat, any�mat, vagy s�rjukat b�r, haq t�bbet nem lehet... Hadd roskadjak egy �szk�s rom t�v�be eldobva v�gre a v�ndorbotot s �gy s�gjam megad�ssal: Miaty�nk... sokat v�tettem Ellened s nagyot.... de n�zd: megt�rt�nt a Te akaratod. (Bajorerd�, 1945) Wass Albert: Nagyp�nteki sirat� Elmegy�nk, elmegy�nk, messzi �tra megy�nk, messzi �t por�b�l k�p�nyeget vesz�nk... Nem egysz�z, nem k�tsz�z: soksz�z �ves n�ta. �gy dalolj�k Magyarhonban tal�n Moh�cs �ta. V�reim! V�reim! Orsz�g�tak n�pe! Soksz�z�ves Nagyp�nteknek soha sem lesz v�ge? Egyik napon Tam�s vagyunk, m�sik napon Jud�s vagyunk, kakassz�n�l P�ter vagyunk. �tokverte, szerencs�tlen nagyp�ntekes nemzet vagyunk. Golgot�r�l Golgot�ra hurcoljuk a keresztf�kat. mind�g kett�t, soh'se h�rmat. Egyet fel�ll�tunk jobbr�l, egyet fel�ll�tunk balr�l, s amik�nt a vil�g halad: egyszer jobbr�l, egyszer balr�l f�lh�zzuk r� a latrokat. Kurucokat, labancokat, k�z�l�nk a legjobbakat, mind�g csak a legjobbakat. Majd, ahogy az id� telik, mint ki dolg�t j�l v�gezte: Nagyp�ntekt�l Nagyp�ntekig t�rdel�nk a kereszt alatt h�sv�ti csod�ra lesve. Egyszer a jobbsz�ls� alatt, m�sszor a balsz�ls� alatt, �ppen csak hogy a k�z�ps�, az igazi, �res marad. Nincsen is keresztf�nk k�zb�l, nem t�rdel ott senki, senki. A mi magyar Nagyp�ntek�nk �vsz�zadok sora �ta �vsz�zadok sora �ta ez�rt nem tud H�sv�t lenni. �gy lett�nk orsz�g�t n�pe, idegen f�ld csavarg�ja, p�sztortalan j�sz�g-f�le. Tam�ssal hitetlenked�, kakassz�ra p�terked�, jud�scs�kkal keresked�. Soha-soha b�kess�ggel Krisztus-�rban sz�vetkez�. Te ker�lsz f�l? Bujdosom �n. �n vagyok f�nt? Bujdosol Te. Egynek k�z�l�nk az �tja mind�g kivisz idegenbe. Bizony, j�l mondja a n�ta, hogy elmegy�nk, el-elmegy�nk, messzi nagy �takra megy�nk. Messzi nagy �tak por�b�l bizony, k�p�nyeget vesz�nk. S ebben a nagy k�p�nyegben, sok-sok s�lyos k�p�nyegben bizony pajt�s, mondom N�ked: rendre, rendre mind elvesz�nk. Wass Albert: MIATY�NK, ki vagy a mennyekben... emberfeletti roppant magoss�gban... szenteltess�k meg a Te neved ebben az elvadult vil�gban! J�jj�n el a Te orsz�god �jra a magyarok f�ldj�n s legyen meg a te akaratod, mint a mennyekben - �gy odahaza is. A mi mindennapi kenyer�nket add meg nek�nk, Uram, de ne feledkezz meg �hez� v�reinkr�l sem Erd�ly meggy�t�rt f�ldj�n. Bocs�sd meg a mi v�tkeinket, megszenvedt�nk �rt�k. De m�g n�p�nket k�nozz�k odahaza, ne k�v�nd Uram, hogy megbocs�ssunk k�nz�inknak! Idegen orsz�g j�l�t�ben ne v�gy benn�nket a k�s�rt�sbe... se minket, se gyermekeinket, se az unok�inkat, hogy a magyar voltunkr�l megfeledkezve h�tlenek legy�nk a szenved�kh�z... De szabad�ts meg Uram, a gonoszt�l! Hogy Tied lehessen �jra magyarok f�ldj�n az orsz�g, a hatalom, meg a dics�s�g, �r�kk�n-�r�kk�... de ha lehet, m�g holnap, mert gy�ng�l m�r benn�nk a honv�gyba belef�radt �let, s ha nem igyekszel, Uram, maholnap idegen f�ldbe temetik csontjainkat, s b�s lelk�nknek nehez�re lesz majd meglelni a sz�rny� t�vols�gon �t a r�gi otthon hely�t, ahov� eml�keink sokas�ga m�r r�g hazav�r... �men.