Egy Budapesti Református Egyházi Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Szeretem az iskolámat! Felvettek a Károli Gáspár Hittudományi Egyetem lelkész szakára, amit nagy várakozással várok már!! Szabadidőmben olvasok, zenét hallgatok, táncolok, netezem, az RTL Klub fórumon, ott vannak nagyon kedves, aranyos barátaim. Könyvekben a magyartörténelem, szépversek, szépirodalom, utikönyvek,csillagászat, vallás témák érdekelnek. Zenében az első az operett, régi magyar filmek zenéi érdekelnek elsősorban. Táncban a palotás, csárdás, bécsikeringő, salsa, hastánc, paso doble a fők. A kedvenc versíróim: Wass Albert, Pósa Lajos, Vitéz Somogyvári Gyula, Petőfi Sándor, Reményik Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály. Íróként kedvencem Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula a stílusa miatt, Puskin Anyeginje is nagyon tetszik még, Jókay Mór, és még rengetegen. Szeretem a szép festményeket is főleg Munkácsy, Bencúr, Madarász Képei. Szeretek egy fiút, aki Szécsényben lakik, sajnos kicsit messze, de a szerelemben nincs távolság!:-))) A történelemben kedvenc személyeim: Árpád, I. István, I. László, I. Mátyás, Erzsébet királyné (Sissy), Vitéz nagybányai Horthy Miklós. Őket szeretem, mert az országért tettek valamit. Hát talán ennyit. Ez az én személyem! Imádom a régi dolgokat, filmeket, zenéket és főleg könyveket, újságokat, de legjobban a díszmagyarruhákat!!!!:-)) És mindent ami magyar, a hazámat, a kultúráját. Idegennyelvet németet és spanyolt tanulok, de érdekel a héber, ógörög, arámi, olasz és latin. A mai divat az nem érdekel. A modern zenében a Nox és a Kormorán a kedvencem. Sportban a foci és a Forma1 érdekel.
Sok boldogságot, gratulálok a szülinaposoknak is!!:-)
órák
hírdoboz
Petőfi Sándor....
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az
ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci
tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész
kikelet, De íme, sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté
fejemet.
Elhull a virág, eliramlik az élet.. Űlj, hitvesem, űlj az
ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e
sirom fölibe? Oh mondd; ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve
borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy
elhagyod érte az én nevemet?
Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világbol Az
éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki
könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még
akkor is, ott is, örökre szeret!
(Koltó, 1847. szeptember)
TÁVOLBÓL
Kis lak
áll a nagy Duna mentében; Oh mi drága e lakocska nékem! Könnyben úszik két
szemem pillája, Valahányszor emlékszem reája.
Bár maradtam volna
benne végig! De az embert vágyai vezérlik; Vágyaimnak sólyomszárnya
támadt, S odahagytam őslakom s anyámat.
Kínok égtek a
szülőkebelben, Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem; S kínja lángi el nem
aluvának Jéggyöngyétől szeme harmatának.
Mint ölelt át reszkető
karával! Mint marasztott esdeklő szavával! Oh, ha akkor látok a
világba: Nem marasztott volna tán hiába.
Szép reményink
hajnalcsillagánál A jövendő tündérkert gyanánt áll, S csak midőn a
tömkelegbe lépünk, Venni észre gyászos tévedésünk.
Engem is hogy
csillogó reményem Biztatott csak, minek elbeszélnem? S hogy mióta járom a
világot, Bolygó lábam száz tövisre hágott.
...Szép hazámba ismerősök
mennek; Jó anyámnak tőlök mit izenjek? Szóljatok be, földiek, ha
lészen Útazástok háza közelében.
Mondjátok, hogy könnyeit ne
öntse, Mert fiának kedvez a szerencse - - Ah, ha tudná, mily nyomorban
élek, Megrepedne a szive szegények!
Pozson, 1843.
május
Petőfi Sándor
BATTHYÁNYI ÉS KÁROLY GRÓFNÉK
Nekem nincs semmim, semmim e
hazában, De én egészen az övé vagyok; Bánat- s örömkönny forr szememben,
amint Sötétül napja, avvagy fölragyog.
Örömkönyűim, oh ti gyér
vendégek Minálunk a hű honfiszem felett, Ha föl nem törtök most a telt
kebelből, Édes terhétől szívem megreped.
- Láttátok-e a két
tündérvirágot, Borús hazánknak két sarkcsillagát? Evezhetsz bátran,
nemzetem hajója, Nem veszthet az célt, aki ilyet lát.
Én láttam,
láttam!... megmutatta őket Szent vágyaimnak a szövétnekfény; Hanem mi volt
e fény a lánghoz képest, Mely ekkor égett keblem belsején!
Ott álltak
ők, mint égi jelenések. Szokatlan köztünk ilyen látomány... Hahogy sokáig
néztem volna őket, Szemfényemet vesztettem volna tán.
S hallottam
édes ajkaik zenéjét, Hallottam őket halkan mondani, Mit tetteik rég
fennszóval beszélnek, Hogy ők a honnak hű leányai.
Miért nem voltam a
lég ajkaiknál? Hogy vittem volna szét e hangokat, Mint napvilágot,
mindenegy magyarhoz, Kit éj környékez honfibú miatt.
Ragyogjatok ti
ébredő hazámban Hajnalsugárral, testvércsillagok! Sugáritokra, Memnon
szobraképen, A nemzetáldás zengedezni fog.
AJÁNLOM AZ OLDALT
