Egy Budapesti Református Egyházi Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Szeretem az iskolámat! Felvettek a Károli Gáspár Hittudományi Egyetem lelkész szakára, amit nagy várakozással várok már!! Szabadidőmben olvasok, zenét hallgatok, táncolok, netezem, az RTL Klub fórumon, ott vannak nagyon kedves, aranyos barátaim. Könyvekben a magyartörténelem, szépversek, szépirodalom, utikönyvek,csillagászat, vallás témák érdekelnek. Zenében az első az operett, régi magyar filmek zenéi érdekelnek elsősorban. Táncban a palotás, csárdás, bécsikeringő, salsa, hastánc, paso doble a fők. A kedvenc versíróim: Wass Albert, Pósa Lajos, Vitéz Somogyvári Gyula, Petőfi Sándor, Reményik Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály. Íróként kedvencem Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula a stílusa miatt, Puskin Anyeginje is nagyon tetszik még, Jókay Mór, és még rengetegen. Szeretem a szép festményeket is főleg Munkácsy, Bencúr, Madarász Képei. Szeretek egy fiút, aki Szécsényben lakik, sajnos kicsit messze, de a szerelemben nincs távolság!:-))) A történelemben kedvenc személyeim: Árpád, I. István, I. László, I. Mátyás, Erzsébet királyné (Sissy), Vitéz nagybányai Horthy Miklós. Őket szeretem, mert az országért tettek valamit. Hát talán ennyit. Ez az én személyem! Imádom a régi dolgokat, filmeket, zenéket és főleg könyveket, újságokat, de legjobban a díszmagyarruhákat!!!!:-)) És mindent ami magyar, a hazámat, a kultúráját. Idegennyelvet németet és spanyolt tanulok, de érdekel a héber, ógörög, arámi, olasz és latin. A mai divat az nem érdekel. A modern zenében a Nox és a Kormorán a kedvencem. Sportban a foci és a Forma1 érdekel.
Sok boldogságot, gratulálok a szülinaposoknak is!!:-)
órák
hírdoboz
Vitéz Somogyváry Gyula
Vitéz Somogyváry Gyula: Magyar miatyánk
Íródott valahol Magyarországon, álmatlan gyertyavilágos éjszakában, mikoron a mi nagy, jó Urunk-Horthy Miklós - Szeged tájékán megfúvatta a magyar trombitákat és megverette a rézdobokat....
Van-e imádság, forróbb, könyörgőbb, mint a miénk most? - Kínok imája!- Nyisd meg Nagyúr a fellegek kárpitját s irgalmas szívvel, figyelmezz rája, Nincs annyi fűszál, libanoni lejtőn, mint ahány könnycsepp bús magyar szemekbe, halgass meg, kérünk, jaj, most az egyszer Miatyánk, ki vagy a mennyekbe?
Könyörgünk! Nézz ránk, hisz az nem lehet, hogy síró szóval pusztába kiáltsunk! Sok volt a vétkünk - nagy büszkeségünk, felhőkig járt az álmodásunk- de most bánattól gyötrötten mondjuk: Szenteltessék meg a te neved!
Végigvertél a borzalommal és mégis, most is széthúzunk, látod. Küldjed szívünkbe a szerelmes békét, jöjjön el végre a te országod!... Ugye nem szórod szét ezt a népet, bujdosónak a nagy világba, hiszen te hoztad Ázsiából s verted, de védted a pusztulástól ezer évig! mondd csak: hiába...?!
Voltunk a véres védőbástyád s voltunk villámló ostorod, tégy velünk, ahogy megérdemeljük, legyen meg a te akaratod!
Küldjed szívünkbe a szerelmes békét s küldd az erőt a rossz karunkba! Küldj halk erőt a földjeinkre s legyen gondod a barmainkra...! Önts enyhülést a lelkek tüzére, s ha tudsz: szeress! ha kell: fenyíts! csak legyen béke, boldog megértés, miképpen mennyben, úgy a földön is.
Nézd éhezünk, rongyokba járunk, nincsen koldúsabb néped minálunk. Nézzed a gyermek éhező száját, asszonyainknak bús kálváriáját, ha te nem segítesz: elveszünk! Ó, add meg hát a napi kenyerünk...!
Nagyúr! Vétekkel, igaz, megrakódtunk, gőgösek közt, bizony elsők voltunk, de most a házunk hamva van fejünkön s a búbánat megtépte köntösünket. Isten! istenes szerelemmel bocsásd meg a mi vétkeinket...!
Minket megvertél magyar-Isten és megverted az őseinket. De fiainknak minden más nép, felejtse el apái vétkét -sok számolatlan számadásunk- miképen mi is megbocsátunk a mi ellenünk vétkezőknek...
Torkunk rekedt a rimánkodástól... az ős magyar föld: merülő gálya. Jaj! tedd a szent kezed föléje, Oltalmazzad meg, vigyázz rája és ne vígy minket a kisértésbe!
A tenyereden, Isten-apánk, hordod az ember-milliókat, Mi is elférünk békében ottan, csak vesd ki köztünk az árulókat!
Nem kell minékünk más hódolása és nem vágyik a magyar sehová sem, csak engedj élni... tüzekbe nézni... tilinkószónál.... mesét mesézni és szabadíts meg a gonosztól - Amen 1919 májusa
Vitéz Somogyváry Gyula: Hát most már hogy lesz?
Hát most már hogy lesz? Súgd meg Istenem Mindíg szomorú lesz már a szemem? És édes, szelíd, forró kis kezek sohase símítják a fejemet? Kacagva elfut koldus ifjúságom és csüggedt fejjel a holnapot várom?
Hát most már hogy lesz? Merre visz az út? Nem lesek többé nyíló kis kaput? Finom bokájú, csöpp cipellős lábak mellettem most már többet sohse járnak? Miért, miért fut úgy az ifjúságom és kábán, bambán kinek jöttét várom?
Hát most már hogy lesz rímmel és a dallal? Magam maradtam ezernyi sóhajjal? Eljönnek-e a régi szédülések vagy már csak józan, hideg fejjel lépek? Hová, hová fut úgy az ifjúságom, Hiszen én még a szent szüretet várom!
Hát most már hogy lesz borral és virággal? Mikor az élet oly bolondul szárnyal. Most már én csak a temetőbe járjak s betűkbe sírjam csókját egy lánynak? Elmúlt végképp a virág szerelem? Hát most már hogy lesz? Súgd meg Istenem! 1919 szeptembere
Vitéz Somogyváry Gyula: Tudok egy dalt
Tudok egy dalt, mely egyre visszacseng, egy házat, melyben muzsikál a csend, egy régi kertet ciprusok alatt, hol boldog pillék fényben játszanak.
Egy kőkerítést, honnét már a szem meglátja, ó, mi szép a végtelen, mert lábainknál tenger álmodik és küldi, küldi kék hullámait.
És nincs ott más, csak rengő szerelem, gyere velem, gyere velem! (A Szováthy Éva című filmből; énekelte Karády Katalin)