Egy Budapesti Református Egyházi Gimnáziumban folytattam tanulmányaimat. Szeretem az iskolámat! Felvettek a Károli Gáspár Hittudományi Egyetem lelkész szakára, amit nagy várakozással várok már!! Szabadidőmben olvasok, zenét hallgatok, táncolok, netezem, az RTL Klub fórumon, ott vannak nagyon kedves, aranyos barátaim. Könyvekben a magyartörténelem, szépversek, szépirodalom, utikönyvek,csillagászat, vallás témák érdekelnek. Zenében az első az operett, régi magyar filmek zenéi érdekelnek elsősorban. Táncban a palotás, csárdás, bécsikeringő, salsa, hastánc, paso doble a fők. A kedvenc versíróim: Wass Albert, Pósa Lajos, Vitéz Somogyvári Gyula, Petőfi Sándor, Reményik Sándor, Arany János, Vörösmarty Mihály. Íróként kedvencem Gárdonyi Géza, Krúdy Gyula a stílusa miatt, Puskin Anyeginje is nagyon tetszik még, Jókay Mór, és még rengetegen. Szeretem a szép festményeket is főleg Munkácsy, Bencúr, Madarász Képei. Szeretek egy fiút, aki Szécsényben lakik, sajnos kicsit messze, de a szerelemben nincs távolság!:-))) A történelemben kedvenc személyeim: Árpád, I. István, I. László, I. Mátyás, Erzsébet királyné (Sissy), Vitéz nagybányai Horthy Miklós. Őket szeretem, mert az országért tettek valamit. Hát talán ennyit. Ez az én személyem! Imádom a régi dolgokat, filmeket, zenéket és főleg könyveket, újságokat, de legjobban a díszmagyarruhákat!!!!:-)) És mindent ami magyar, a hazámat, a kultúráját. Idegennyelvet németet és spanyolt tanulok, de érdekel a héber, ógörög, arámi, olasz és latin. A mai divat az nem érdekel. A modern zenében a Nox és a Kormorán a kedvencem. Sportban a foci és a Forma1 érdekel.
Sok boldogságot, gratulálok a szülinaposoknak is!!:-)
órák
hírdoboz
Szerelmes versek
A
változás varázsa
Csak mennek a
napok, S, Te nem vagy itt velem, Pedig annyira, annyira Kellenél
nekem! Talán nem is sejted Mennyire megváltozott minden, Más szemmel
látom a világot, És ezt Neked köszönhetem.
Tudnál-e
szeretni? Lehetnék a kedvesed?
Mennyi a kérdés,
És a válasz Benned van, Ne siesd el kérlek, Fontold meg nyugodtan.
S ha úgy érzed,
Valamit el kell mondanod, Csak nézz a szemembe, Én majd mindent
tudni fogok.
Mert elég egy
pillantásod Hogy megértsem, Lobog még a Láng, Vagy meghalt
egészen..."
"A
szerelem?
A szerelem olyan,
mint Egy édes álom. Mely, ha fölébred, Áttör minden gáton. S ha
egyszer fölébredt, Megállítani nem lehet. Utolér majd mindenkit, S
összetör szíveket.
De ha a szerelem,
Viszonzásra talál. Akkor az a pár, Biztos felhõkbe száll.
Attól kezdve
kettejüknek, Boldog lesz élete. Meg nem bántják egymást, S ez csak a
kezdete."
"Mondd, vannak-e álmaid? Hisz csak magad vagy. Mondd,
álmodsz-e még, S mondd, ott is kék az ég? Az ég, mely itt oly tisztán
ragyog, Mint két szemed fénye, ha hagyod. S mondd, a tó ott milyen
színû, Az elsõ csókod milyen ízû?
Tudod mit? Ne
mondj semmit. Csak egy szót, mást semmit. Hogy Szeretlek! - ennyit.
Egyszer majd én
is elmegyek, Lelkemet, akkor átadom Tenéked. A vihar kinn üvöltve
tombol, Te már ébredsz, de én továbbálmodom."
"Mit mondhatnék neked te
madárka? A félelem nem enged hahotázva. Azt hiszed, bátor vagyok?
Bár lehetnék. Szerelmemért mindent megtennék.
A Félelem erõs, s
én gyenge, Hiába vágyom társra epedve. Azt hiszed, erõs vagyok? Az
akarok lenni! Érted szívem fogom tûzbe tenni."
"A
hajnali holdfényben, Egy angyal szállt le elém. S varázslatos léptekkel,
Közeledett felém. Te voltál az s hajad, Hullámzott a szélben.
Szépségednek párja, Nincsen földön égen.
Megtaláltam
benned, Mindent mire vágytam. Egész életemben, Csakis terád vártam.
Bár tudom, hogy
soha, Nem lehetsz az enyém. További életemben, Csak egy éltet a
remény.
De azt te is
tudod, hogy Remélni örökké nem lehet. Csak akkor leszek boldog, Ha
szíved engem szeret.
Remélem, hogy
amíg csak élsz, Mindig boldog leszel. S engem örök életedbe, A
szívedbe teszel."
"Félek, hisz nélküle élni már nem tudok. Félek hisz
napjaim csak vele boldogok. Félek, hisz nem tudom meddig fog szeretni. S
attól is félek, hogy el fog engem feledni.
Félek én attól is, hogy nem
csak engem szeret. Félek én attól is, hogy titkon rajtam nevet. Tudom,
hogy szeret, de én mégis félek. Félek hisz nélküle mit sem ér az élet.
Félek, mert nem
vagyok biztos semmiben, Félek, mert rajta kívül nem bízom senkiben. De
ha egyszer elhagy, az számomra a végzet, Inkább meghalok mintsem, hogy
nélküle éljek."
"Érints meg egy
gondolattal, Melybõl hûs szellõ fakad. Érints meg egy varázslattal,
Melybõl a pillanat szalad. Érints meg egy tekintettel, Melybõl a
szerelem marad. Érints meg a két szemeddel, Melybõl napsugár fakad.
Érints meg a két karoddal, Melybõl áram szalad. Érints meg hûs
ajkaddal, Melybõl csak csókod marad!"
"Nem mondom, hogy hiányzol, Nem mondom, hogy kellesz
nekem, Nem mondom, hogy szeretnélek, Nem mondom, hogy gyere velem.
Nem szeretek
birtokolni, Nem akarom a lelkedet, Önként kell odaadnod, Tárd fel
hát, a szívedet!
A legjobb barátom
lehetnél, Csak akarnod kell, Ne félj, hogy megsebezlek, Ne félj,
hogy elveszel!
Ha egyszer
megbékélsz magaddal, Nem téveszthetsz célirányt, Tudod mi az, amit
értelmet ad, Tudod ki az, aki Melletted áll!
Nem kellett
kérned soha, Hogy törõdjem Veled, Hisz itt Vagy velem minden nap,
Még ha nehezen is hiszed!
Bár éjszakánként
megpróbáltam Elfeledni nevedet, De reggel megint visszatértél,
Megfogtad a kezemet..."
"Régen nem láttalak, És mégis bízok Benned, Hogy
egyszer eljössz hozzám, Hisz, mellettem kell lenned...
Olyan jók
lehetnénk Együtt, Próbáljuk meg kérlek, Egymás karjában nyugodni,
Átölelni Téged...
Karjaimat lassan,
Nyakad köré fonnám, Engednél a csábításnak, Arcodat simogatnám...
Hiába van
mellettem más, Csak Téged lát a szemem, Tiéd minden gondolatom,
Fedezz fel Édesem!
Mert Te vagy a
Tûz, Aki felhevít és éget, Nem akarok mást, Egyedül csak
Téged!"
"Jégtánc
Egy álom a jégen
Siklani tova, Régi emlékek Gyönyörû szép sora...
Benned Tûz lobog,
Hevít a vágy foka, Jégpáncélom kõkemény, Nem olvasztasz fel soha?
Ha táncolunk a
jégen, Talán el is csúszhatunk, De ha mellettem Vagy, Erõssé
válhatunk!
Kezed érintésére
Felolvad majd testem, Átveszi a forróságot, Amit mindig is kerestem.
Hallgasd a
dallamot, És érezd a zenét, Lásd meg szememben, A vágy
üzenetét!"
"Itt vagy velem, gondolatban...
Tegnap este óta
lelkem nem háborog Elcsitultak benne azok a viharok, Szemem elõtt most
már hatalmas cél lebeg Szeretném elnyerni édes kis szívedet
Vágyom utánad,
kincsem Remélem nem álom Ketten legyünk egyszer Módját megtalálom
Hozzám simul tested Vállamon a kezed Szívünk dobbanását Mindet
érezheted Drága, kedves napsugár Ragyogsz ma is kicsit rám? Hetente
úgy hét napon Szeretném, ha mosolyod Nekem szólna, rám ragyogna
Szívedben kis helyem volna…
Messze vagyok,
Tõled távol Ó ha tudnád, hogy hiányzol Bárcsak itt lehetnél velem
Hogy szeretném ezt, Istenem! Egész úton szól egy dallam Itt vagy
velem, gondolatban…"
"Hiányzol nekem Kedvesem
Hiányzol nekem
Kedvesem A bánat ül a lelkemen Eszemmel tudom; nem szabad A szívem
majdnem megszakad Mégis, hol a pillanat Mikor újra láthatlak Megint
egy új hét Remény és álom És én még mindig Csak arra vágyom
Láthassam arcod Hallgassam szavad Bár lehet hogy ezért Örültnek
tartanak
Felidézem ismét
az elmúlt hetemet Versem és a Te gyönyörû szép szemed Belenézve mélyen,
pillanatok alatt Önkéntelenül is, szám mosolyra fakad…
Lelkemben
ilyenkor nagy harangok szólnak Van-e helye annak a csodaszép szónak Mit
elküldtem Neked, érzelmeim szárnyán Itt maradt a szívem félig-meddig árván
Visszajön-e
egyszer, csókokkal borítva Vagy elszállt örökre, mindig kóborolva Mély
ez az érzelem, könnybe lábad szemem Hisz az élet sokszor, nagyon
könyörtelen…"
"Becsukom szemem...
Becsukom szemem,
és máris látom Mint névnapodon, ébren is álom Csillan a fény gyönyörû
ruhádon És az a mosoly édes kis szádon Lágy szellõ fújja kibontott hajad
Ilyen szépnek még sosem láttalak Ott, akkor, majdnem… megcsókoltalak
Veled álmodtam megint, Hiányzol, mint rendszerint Nézem képed,
mosolyod Szívem máris úgy dobog Ez a pár nap elszalad És én újra
láthatlak?!
Hideg van kint,
szívem meleg Ha akarod, érezheted Ezt a lángot, forróságot
Számtalan, szép, éji álmot Bárcsak foghatnám kezed Nézhetném két
szép szemed
Bízz bennem, hisz
ismersz már Óvlak és vigyázok Rád Nagyon nagyon szeretlek De csak
addig mehetek Ameddig megengeded Tiszteletem jele ez
Ha bánt valami,
gondolj rám Mondanám, hogy bújj hozzám Átölelve tart karom Messze
száll minden bajod Tudod én ezt így hiszem Segíthet egy
érzelem"
"Mindig várlak
Szívem mélyén
mindig várlak Örülök, ha néha látlak Nagy ajándék vagy nekem Talán
meg sem érdemlem Csillag vagy fenn az égen Egyszer talán elérem
Fényed majd rám is ragyog Kezem Te is megfogod Érzed, hogy a
szerelem Szétárad a szívedben Így lesz, talán, nem tudom Mondd, hogy
nem csak álmodom!"
"Szívembõl szól ez a
kicsiny versike, Veled álmodtam, kezed fogtam újra nevetve, Karomba
zárva, édes csókodra várva, Egyedül ébredve, én szerelmedért
árva..."
"Ezer seb a szívemen,
Ezernyi fáklya az életem, Látva tunõ alakod, Szemed fényével
álmodok, Súlytalan percek vallatnak éberen, Utolsó mosolyod velem van
lélekben....
S oly szívesen hajtanám fejem öledbe, S tenném életem
ölelõ kezedbe, A vágy mely élteti e kis lángot, Szép szemedben gyújt
holdvilágot."
"Hiányzol, mint virágnak a
felkelõ napsugár, Pillantásod elvarázsolt, újra vár,... Féltelek, mint
egy gyermeket ébredés után, Szívemben pislákoló gyertya
vár."
"Szívemben pislákol a
holdvilág, Szívedben érzem, nyílik egy kis virág, Ha még egyszer ajkad
izében fürödve ébrednék, Életem adva kezedbe, veled
szárnyalnék..."
"Arcomon könnyem folyik, s
várlak, Minden pillanatomban Téged látlak, Szavaid fülemben játszanak
édes dallamot, S ha lehunyom szemem, érzem tunõ
alakod."
"Lassan telnek a nélküled töltött percek, Szívemben
pillantásod bûvölete ébred, Hûs szellõ járja át fáradt testemet,
Mosolyod rabul ejtette álmos lelkemet."
"Beszélnék, de a hang torkomban reked Oly sok szép szót
gondoltam neked, De csak hallgatok. Nem akarnak formálódni a mondatok.
Bántóan néma most a csend zaja, Itt lüktet bennem hiányod sikolya.
Szétfeszít. Kínoz. Öl. Felkavar. Meggyötör. Szólnék. De nem tudok.
Zavartan hallgatok, S tûröm, hogy magához húzzon az emlék. Öleljen,
súgja fülembe; Nemrég Még nálad voltam. Nálad, Édesem. Boldogságtól
megittasulva, részegen Ízleltem mézédes csókjaid, S kutattam lelked
rejtett titkait. Most távol vagy. De mégis oly közel. A szívemben. A
lelkem átölel. Szenvedély. Ünnep. Csoda. Szerelem. Csak Te vagy, kit
akarok, csak Te vagy, ki kell nekem. Mit érzek? Mondanám. De nincs rá szó.
Olyasmi ez, mi nem kimondható. Mert szavakkal elmondani nem lehet,
Mily mérhetetlen a szeretet, Mit irántad érzek. Csak tétován nézek,
De szólni nem tudok. Nem, nem állnak össze a mondatok. Beszélnék, de
a hang torkomban reked, S csak annyit tudok suttogni neked; Engedd, hogy
szerethesselek."
"Csak ülök itt, és visszabámul rám a hófehér papír. A toll
a kezemben reszket, de nem ír. Nem bír mozdulni sem. De minek is?! Hisz
úgysem lehet azt szavakba önteni, amit érzek. Száz sebbõl vérzek,
mit hiányod éles körmei szaggattak lelkemen. Azt hiszem, a pokol
ilyen lehet. Ilyen sötéthideg fájdalomvihar, mit magányom kavar.
Mi égbe emel, majd földre ejt. Hiányzol. Egy szó. Mit is rejt?
Számtalan átvirrasztott éjszakát, teljesülhetetlen vágy verítékszagát,
visszafojtott lélegzetet, szégyellve elmorzsolt könnycseppeket,
kínt, mi keresztre feszített, s elveszített, porba hullt imákat.
Könyörgést. Hiányzol. Mintha éles kést Forgatnának szívemben.
Hiányzol szerelmem! Hiányzik ágyunk melege, csókod íze, szemed
selymesen simogató színe, hiányzik az ölelésed, nevetésed, érintésed,
tested, lelked. Mindened."
"Hajnal volt. A Hold felhõfüggöny mögött bujdokolt.
Álmoskábultan szunnyadt a táj Mint kinek fáj, hogy ébredni muszáj.
Újra, s újra visszaálmodom azt a napot Mert mit akkor az élet adott
Nem felejthetõ sohasem. Szerelem.
Egy piciny szoba.
Egy kis ágy. Te, én, és a vágy Szerelemtõl izzó levegõ Párna, s
lepedõ
„Szemedbe néztem,
s elmerültem benne” Azt beszélik, a szem a lélek tükre Így hát én
lelkedbe merültem S a mennyekbe kerültem"
"Cirógató dallam, Simogató szavak, Remegõ ölelés,
Elnémuló tudat, Tétova érintés, Szikrázó szivárvány, Fénylõ
nevetés, Isten-áldott ármány Ahogy lelkünk minden távolságot legyõzve
Forrón, vadul, falakat ledöntve A tengerkék ég csillogó tejútján
összefonódik - S álmot szõ - valódit Elûzve az élet minden szürkeségét
Mélybõl szakítva fel holtnak hitt reményét A tündérmeséknek… S ahogy
összebújva bõrünk eggyé olvad Zakatoló szívünk felrázza a holdat Hogy
piruló arcát most felhõ mögé rejtse És senki se lássa és senki se sejtse,
Hogy hajnalodik már…
És a fénylõ csillagok között Az ezüstös
szivárvány mögött Az istenek csak csendben mosolyognak, S közben kéz a
kézben mind-mind összefognak, Hogy megállítsák az idõt."
"SZERETLEK TÉGED! Nagyon és halálosan, Tisza szívbõl
és boldogan, Egész életre szólóan! Csak azt kiáltja mindenem:
Emberek! Van egy lány, kit Szerethetek! És mit szólnak rá, kérdezed?
Ne kérdezd, csak Érezd!
Érezd az õszi
szelet, Ami lassan felénk hozza a Telet, Ami még szebbé teszi
Szerelmünket, Mert azt súgja, a másik viszont
Szeret."
"“A vágy: dallam, Kottája:
szívdobogás Tested a hangszer”
Láttad már az éj
színét? A fehéren izzó szenvedélyt? A fény, hogy szövi az éjszakát
Kócolt haján át meg át? Láttad már az éj színét? A kéken suttogó,
hûs zenét? A dallamot, ahogy a csenden át Fûszerezi halk szavát?
Láttad már az éj
színét? A bársony ajkú feketét? Ahogy testeden és arcodon Íze
remegve átoson...
Láttad már az éj
színét? Vörösen, hogy tépi szét Az égig-érõ vágyakat Ha felröpít és
elragad?
Láttad már az éj
színét? Szürkén ahogy soha még? Megérint és ritmusát Égõ tûzzel adja
át...
Láttad már az éj
színét? A színtelenül színesét? Körbefog és átölel... Sohasem
felejted el!"
"Kedves..., tenyerem tenyeredhez, Arcom arcodhoz simul...
Szikrát dobó tekintetemre Vágyad nyílt ölembe hull... Kedves, vállad
biztos ívén Víz fénye újra fellobog, Kék ég alatt, gyertyafénynél
Irigyek ránk a csillagok...
Hozzád bújok,
magadba húzol, És nem talál a félelem! Vigyázva emelsz fel szívedig...
Köszönöm, hogy vagy nekem."
"Amikor elõször láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva
égett Pedig csak kép volt – de maga a gyönyör Mi minden férfit elfog és
gyötör Egy kicsi lányka nézett szemembe Kiben egy nõ volt mélyen
elrejtve Egy félénk lányka, ki szólni sem mert S tüzes nõ, ki vonz és
elrettent Ártatlan szemek, ártatlan lányka Ki gyönyört adva gyönyörre
vágyna Aztán elõször láttalak Téged Csillag-szemed ragyogva égett
Maga voltál a puszta gyönyör Mi minden férfit elfog és gyötör Másnak
tán lányka – de nekem az élet Ha elkap a sodra – felgyújt és éget
Perzselõ szemed, táncoló tested Mind azt ígéri – ez csak a kezdet
Behunyom szemem, akkor is látlak Fénylõ csillaga vagy a világnak
Simító kezem szemed kereste Tenyerem kicsi arcod ölelte Szerettem
volna csókolni szádat Szavak nélkül mondtam a vágyat Féltem tõled – vagy
tán magamtól A bennem ébredõ férfi-alaktól Elmentem inkább – csendben és
halkan Csak szívem tombolt, ég szakadatlan Azóta lesem, merre is lehetsz
Sorsom talán majd hozzád vezet Nem tudom, akkor féljek vagy szeressek
Szemedbe nézve vaj’ mit is keressek Azt a kislányt, kit elõször láttam
Vagy a nõt, kit benne találtam Vagy csak a szívembõl fakadó álmot
Miért cserébe adnám a világot!"
"A
kulcs zörren halkan a zárban Villany gyúlik az apró szobában Ijedten
rebben a lány szeme Közelebb lép hozzá kedvese. Riadt madárként bújik
mellére Könnye fátylat von csillogó szemére. - Ne fényben! - kérlel
csendes szava Arca elszánt s mégis tétova. Az elso csók már sötétben
csattan S megannyi követi, zihálva, halkan. Aztán a kéz, mely utat keres
A bõrre tapad zsákmányt szerez... A sötétben világlik két fehér halom
S a lány hangja szól: Gyere... Akarom! A ruhák már szerte, õk ágyba
esnek Össze fonódnak a forró testek. A halk neszekbe egy sikoly vegyül
Vágyó ölük egymásnak feszül. Egy apró vércsepp útjára szalad Követi
ömlõörömkönny-patak.
A szobában elalszik a két gyermek... Gyermekként
jöttek - felnõttként mennek..."
"Hívatlan jött, váratlan, csendben Tétován keresett
otthont szívedben Nem tudod, mit tett, mit hozott neked Eszeddel kutatva
soha nem leled. Esendõ szemek, mik tágra nyílnak Égõ ajkak, mik csókra
hívnak Borödön félõn kutató kezek Tested, mi ébredõ vágytól remeg
Hozta a kérdést - menni vagy maradni Hogy lehet egyszerre sírni és
kacagni? Különös fényeket gyújtott a szemedben S végül otthonra lelt a
szívedben A szerelem..."
"Nézem az eget. Valahol fenn ragyognak a csillagok.
Fellobban fényük, égnek S én Rád gondolok. Messze vagy.
Még
érzem arcomon Puhán simító kezed Ahogy borömön lágyan Vándorol
tenyered S megtapad.
Meleg fészkébe
temetem Mosolygó arcomat Puha-lágy otthona Óvó-védõn simogat S
itt marad.
Ujjaim lassan
járják Kutató útjukat Fedezik fel maguknak Arcod és ajkadat
Mosolyogj!
Parányi gödröcske
mélye Nevetõ arcodon Szeme és ajkad Vágyva megcsókolom Csend
van.
Tétova csók.
Kutat Ismeretlen, új ízeket Tapintva ajkat, fogat S birkózó
nyelveket Egyre keres.
Valahol mélyén
izzik A forró szenvedély Terjed a testben, de Csak figyel és remél
Még várni fog.
Várni fog, ahogy
én is Várok Terád Hogy lássalak, s együtt Menjünk tovább Az
úton.
Messze vagy. De
néha Néha erre jársz S ha akarsz, mindig Mindig megtalálsz
Kedvesem."
"Tétován keresek ajkamra szavakat Nem lelem õket, hangom
már elakadt. Igézõ szemeid rabjául estem Múltam és jövõm - mindent
feledtem. Gyöngyvirág harangja kacagó hangod Gyémánt-tûz szemedtõl
ragyog az arcod Lágy selyme hajadnak játszik a széllel Szíved csendben
örömöt kérlel.
Habokból kikelõ
Vénusz a tested Álmaid mélyen magadba rejted Messzire nézel csillogó
szemmel Kire vársz majd ölelõ kezekkel?
Csillagtûz
fürdeti testedet éjjel Holdsugár játszik rajta ezüst fénnyel. Kis patak
arcodat habjával mossa Képedet tükörként magával hordja.
Kelõ nap sugara
táncot jár kezeden S megbújik lopva mély-tenger szemeden Vakító
szikraként vetül ki belõle Tûz-dárda fénye szívembe betörne.
Hajnali harmat
áztatja arcod Napsugár melege vív vele harcot. Simító szellõ száz csodát
énekel Daloló szavára mosolyod ráfelel.
"Mikor elbúcsúzom Tõled Attól félek elveszel És
aggódó, hívó szómra Csak az emléked felel. Hogyha egyszer nem talállak
Messzi útra indulok Amíg szívem meg nem hallja Csendes szavad: "Itt
vagyok". Keresnélek hegyek bércén Hol az örök hó honol S a szikrázó
fehérségbõl Csak a visszhang válaszol. Kutatnálak vad tengeren Lenn
a mélyben valahol Hol a víznek sötétjébõl Csak a mélység csendje szól.
Láttalak a puszta mélyén Rám vártál ott egyedül Csak a délibáb
csapott be S lépted messze elkerül. Hangod hív a kéklõ égbõl Lágyan
csengõn, szelíden Csak a szellõ játszott A fákon, mint hangszeren.
Kérdezném a kelõ napot Nem futott itt valaki? Harmat-vízben
megmaradtak Könnyû lépted nyomai Faggatnám a déli szelet Csendes
lépted merre járt? Porba veszõ utad végén, Frissítõvel vaj ki
várt? Mesélnék az esõcseppnek Mely felõled érkezett Könnyedtõl sós,
vagy a tenger Küldött egy üzenetet? Vagy mesélne Rólad - nékem Éppen
úsztál, amikor Elküldted a messzi útra Rámtaláljon valahol Ha a
világ minden kincsét Kínálnák fel helyetted Reményt soha fel nem adva
Téged tovább kereslek. Napnak fénye elvakíthat De meglátom arcodat
Két szemednek ragyogása Mutatja az utamat. Döröghetne ezer ágyú
S száz hangszóró szüntelen Nevetésed halk kacaját Nem téveszti el
fülem. Ha a máma erre járna Elküldeném a tegnapért Hisz tegnap még
rám találtál S csókot adtam csókodért. Az se baj, ha erre jõve
Elhozná a holnapot Láthatnám, hogy veled vagyok És örömet adhatok.
Ezért hát én nem búcsúzom Így nem veszhetsz el, kedvesem Veled
vagyok - veled leszek Hisz tiéd az életem."
"Kívánlak Téged Mint hajós a földet Viharos hullámain
Végtelen tengernek. Kívánlak Téged Mint falat kenyeret Vak
koldus, aki Az utcán kéreget. Kívánlak Téged, Mint nomád a vizet
Ha sivatag poklában Naptól szenvedett Kívánlak Téged Mint vándor
a meleget Ha télnek fagyában Jégtõl dermedett. Kívánlak Téged,
Mint gyermek az anyját Ha nincs kivel megossza Szívének gondját.
Kívánlak Téged, Mint apa gyermekét Ha sötétben nincs ki Megfogja
kis kezét... Kívánlak Téged Mint szeretõ kedvesét Ha magánnyal
osztja meg Ágya melegét... Kívánlak Téged, Mint vak a fényt Néma
a beszédet Süket a zenét... Kívánlak, hisz nélküled Mindez én vagyok
S ha picit adsz magadból Én mindent
megkapok..."
"Tudod, játszottam én már sokat, Szép, izgalmas, vad
játékokat. S kiélveztem mindig, minden diadalt, De most kedves, meleg
hangod fogva tart. Minden mozdulatra válasz egy mozdulat, Mind gyönyörû,
ki nem mondott gondolat. Én a hullám vagyok, Te meg a part, Két
titokzatos szemed fogva tart.
Közös a két szív
dobbanása, Akarom, hogy legyen folytatása. Eddig a közöny köpenye
takart, Most testem válasza fogva tart.
Adj esélyt, ne
hagyj magamra, De készülj fel egy szerelem rohamra. S veled átvészelek
minden vihart, Ha két erõs karod fogva
tart."
"Nem volt több. Csak jött és elszaladt. De valamit magával
hozott a pillanat. Sötétben jött, lopva és csendben De örömfényt
gyújtott két csillag-szemedben. Hozott magával egy tétova mosolyt S
letette nálad: itt lesz az otthonod. A jövõt hozta - a múltat kergette S
a jelenben épp a magányt temette. Fogta a kezedet, kezembe helyezte
Nyíló virágot ültetett szívembe Pedig nem volt - csak pillanat csupán
S mégis más lett a világ ezután. Mert szívemben örökre megmaradt
Hisz elsõ csókodat hozta a pillanat."
"Szólnak a szavak. Kiáltanak némán Kérik, hogy figyelj,
figyeljél énrám. Elmondanak mindent, amit én érzek Forró vágyak, éledõ
remények Elmondják versben, vagy tán regékben Szívembõl tükrözõ igazi
mesékben. Elmondják helyettem, mert ha rád nézek Elakad szavam, s
szememmel mesélek Szemem beszél, szívemet mutatja Szavak nélkül szívedet
kutatja Csillagot mesél az esti égen Ragyogó mosolyt kelõ nap-fényben.
Tengerrõl beszél, haragvó habokról S lágy hanggal simító, ébredõ
dalokról. Elmondja helyettem, mert hangom dadog S nem lelve szavakat,
csak csendben vagyok Mert félek mondani, amit érzek Tiszta szívembõl
szeretlek téged..."
"Szívem dala most feléd árad Engedd tovább, ne emelj gátat
Remegõ ajkam ajkad várja Ezernyi csókkal útját állja Tenger vize
tüzét nem oltja Lágy csókom páncélod oldja... Elveszel, mikor karomba
veszlek Keserû múltad végleg feledjed!
Kutató kezem kezed keresi
Esendõ csókom csókod követi Dehogy engedlek! ne is kérjed! Vágyam
erejét, ugye, megérzed? Elveszejt szemed - rabjává lettem Sötét éveket
örökre feledtem Engedd hát meg, mit Tõled kérek... Melletted élni...
örökre Véled..."
"Mondd, hogy Te is akarod, Akarod a csodát Bár nem
tudod, mi ez S nem tudod okát... Mondd, hogy Te is akarod Hallani a
hangom S egy szép napon kezeddel Simítani arcom
Mondd, hogy Te is
akarod Kimondani egyszer Amit szíved dalol De megvallani nem mer
Mondd, hogy Te is
akarod Álmodni a szépet És hogy álmod ne vigyék El a múló évek.
Mondd, hogy Te is
akarod A szeretet-fáklyát Aminek Te táplálod Égig érõ lángját
Mondd, hogy Te is
akarod Mirõl mesél szemed S nem hagyod, hogy megfosszon Tõle józan
eszed.
Mondd, hogy Te is
akarod - De hallgasson a hangod Szíved tiszta énekét Mutassa az
arcod
Mondd, hogy Te is
akarod Néma könnyel kérni Nem akarsz csak létezni Szeretnél már élni
Mondd, hogy Te is
akarod Amit én szeretnék Több legyen, mint álom S ne csak múló
emlék...
Mondd, hogy Te is
akarod Hogy kedvesednek lássál S megadhassam mindazt Amit tõlem
vártál
Mondd, hogy Te is
akarod Hisz ugyanazt érzed Bevallanád bûnödet De nem találod
vétked...
Mondd, hogy Te is
akarod De ne mondd soha többet! A kimondott vágyak Édes álmot
ölnek...
Mondd, hogy Te is
akarod Amit súgok Néked Mindig Veled maradok Mert - SZERETLEK
Téged!"
Egy
megszomorodott könnyei
Elment, nem jön többé vissza Könnyeim a
sötét föld issza. Kérdezett, én nem feleltem, Szeretett, én nem
éreztem. Kért de én nem tettem, Sírt, de én csak nevettem. Ölelet, de
én nem akartam, Fájt neki, de én csak rohantam.
Elment,nem jön többé
vissza Könnyeim a sötét föld issza. Ott van ő is mélyen, Hív engem,
érzem. Szeret engem,tudom, Halott arcát látni akarom. Kérdez
engem,hallom, Ő alszik, de én álmodom. Találkozunk érzem, De akkor már
én kérem!
Elvesztettelek
Úgy szerettelek volna
szeretni, mintha csak egy perc volna az élet, s később nem hiányzol
úgy, s nem bánom meg az egészet; amit tettem, amit adtam, amit magamból
mutattam.
Ahogy kiestek számból a szavak, ahogy bőrödhöz értem; s
ahogy később az eltöltött időt magamban megéltem.
Úgy szerettelek
volna szeretni, hogy minden közös pillanat mindkettőnk számára
rögzül és örökre szárnyaló gondolat marad. Úgy várni olykor a
holnapot, hogy közösen kezdjük a napot.
Úgy szerettelek volna
szeretni igaz, lángoló testi szerelemmel, s Rád nézni vad éjszakán vágy
tüzében forgó szemmel.
S egyre úgy akartalak szeretni, mint még soha
senki mást, mint egy kóbor csodáját a létnek, mint egy tovatűnő
látomást.
De én ezzel szemben úgy szerettelek, hogy saját hibámból
elvesztettelek.
Búcsúlevél
Olyan voltál életemben mint egy
varázslatos álom, a mindenem Te voltál, de én már nagyon bánom.
Hiába volt minden akár mit is tettem, nem felelt meg neked mert
más valaki volt a Te mindened " az életed." Könnyes szemekkel nézek fel
az égre s fájdalmas szívvel mondom ki Isten veled élet.....
Volt egy
álmom
Volt egy álmom, mely hamar összedőlt Kicsinyke fellegvárnak
nagy szárnya nőtt Hatalmas vihart, szelet keltett Egy szőke srác nekem
kellett Arany szíve szemében ragyogott Kékes színe azonnal megfogott
Álamaimban vele vagyok Erdőn-mezőn boldogan szaladok A valóságban
szívem nehéz Csak ő kell nekem és kész
2005.11.17. 23:16
Játszottál
velem
Mondd, mit gondoltál akkor, mikor átöleltél? Hogy elhiszed
azt, hogy mindig engem szerettél?
Csak játszottál velem, semmibe
vettél, Vagy ha úgy tatotta kedved, rám sem néztél!
Annyiszor sírtam
át hosszú éjszakákat, De még mindig ugyanúgy érzek irántad!
Nem tudom,
hogy miért szeretlek, és miért vágyok utánad, Pedig míg te nem voltál, nem is
tudtam mi a bánat!
Szenvedtem miattad és fájt a szívem, Pedig nem
sokat, csupán egy kis szerelmet kértem!
Nem tudom, mit vétettem, de csak
rosszat kaptam, Bár én is, mint minden ember, a jóra áhítoztam!
Oly
nagyon akartam, epekedtem utána, nem gondoltam másra, csak a
boldogságra!
Vakon bíztam benne, hogy ez nekem jár, de tévedtem, s
noha ez régen volt már!
Még most is él bennem, mint ha ma lett
volna, mikor minden érzésemet a sárba tiportad!
Vágyakozás
Szeretnék ellopni az évből egy napot Csak
érted, csak Neked és magamnak. Szeretném érezni a tavasz illatát, A nyári
szellő símogatását, Az ősz bágyadt sugarát, A tél jeges
fuvallatát Egyetlen nappá duzzadt percben Csak érted, csak
Veled...
Szeretném érezni az arcod melegét, Csak Veled lenni lélekben
is egyetlen egyszer Csak egyetlen nap. Látni a mosolyodat mely csak nekem
szól, Azt érezni hogy csak engem ölelsz Mindent kizárva, csak egyetlen
egyszer, Csak egyetlen nap.
Szeretném a napot, a holdat,.a
csillagokat, Csak érted lenni és önmagamnak. Hátat fordítani a világnak,
lerombolni a gátakat.. Szeretnék szeretni mint még soha, Csak egyetlen
egyszer, csak egyetlen nap. Most szeretném látni az arcodat, akkor
tudnám Te akarnád e csak egyetlen egyszer, csak egyetlen
nap.
Egy megszomorodott
könnyei
Elment, nem jön többé vissza Könnyeim a sötét föld
issza. Kérdezett, én nem feleltem, Szeretett, én nem éreztem. Kért de
én nem tettem, Sírt, de én csak nevettem. Ölelet, de én nem
akartam, Fájt neki, de én csak rohantam.
Elment,nem jön többé
vissza Könnyeim a sötét föld issza. Ott van ő is mélyen, Hív engem,
érzem. Szeret engem,tudom, Halott arcát látni akarom. Kérdez
engem,hallom, Ő alszik, de én álmodom. Találkozunk érzem, De akkor már
én kérem!
Elvesztettelek
Úgy szerettelek volna
szeretni, mintha csak egy perc volna az élet, s később nem hiányzol
úgy, s nem bánom meg az egészet; amit tettem, amit adtam, amit magamból
mutattam.
Ahogy kiestek számból a szavak, ahogy bőrödhöz értem; s
ahogy később az eltöltött időt magamban megéltem.
Úgy szerettelek
volna szeretni, hogy minden közös pillanat mindkettőnk számára
rögzül és örökre szárnyaló gondolat marad. Úgy várni olykor a
holnapot, hogy közösen kezdjük a napot.
Úgy szerettelek volna
szeretni igaz, lángoló testi szerelemmel, s Rád nézni vad éjszakán vágy
tüzében forgó szemmel.
S egyre úgy akartalak szeretni, mint még soha
senki mást, mint egy kóbor csodáját a létnek, mint egy tovatűnő
látomást.
De én ezzel szemben úgy szerettelek, hogy saját hibámból
elvesztettelek.
Búcsúlevél
Olyan voltál életemben mint egy
varázslatos álom, a mindenem Te voltál, de én már nagyon bánom.
Hiába volt minden akár mit is tettem, nem felelt meg neked mert
más valaki volt a Te mindened " az életed." Könnyes szemekkel nézek fel
az égre s fájdalmas szívvel mondom ki Isten veled élet.....
Volt egy
álmom
Volt egy álmom, mely hamar összedőlt Kicsinyke fellegvárnak
nagy szárnya nőtt Hatalmas vihart, szelet keltett Egy szőke srác nekem
kellett Arany szíve szemében ragyogott Kékes színe azonnal megfogott
Álamaimban vele vagyok Erdőn-mezőn boldogan szaladok A valóságban
szívem nehéz Csak ő kell nekem és kész